~"Isten a semmiből teremtette a világot, de meg is látszik rajta."~

És itt a könyvajánló!

Egy könyv, ami 6 évtizeden ível át…

Legnagyobb bánatomra nem túl híres, pedig a története lenyűgöző. A két főszereplő ugyanazon a napon születik. Egyikük Bostonban, egy milliomos család sarjaként, másikuk Lengyelországban apátlan-anyátlan árvaként. Végigkövethetjük életük alakulását, melybe olyan események vannak beleszőve, mint a Titanic katasztrófája, a New York-i tőzsde ’29-es összeomlása vagy a II. Világháború.

A történet akkor ér tetőpontjára, mikor Amerikában a két egymásnak teljesen idegen férfi találkozik. William Kane a gazdag bankár és Abel Rosnowski az otthontalan bevándorló. Megmentik és tönkreteszik egymás életét, majd családjuk egyesül. Ki gondolná a történet elején, hogy a falusi árva és a milliomos csemete egykor rokonok lesznek? Jeffrey Archer  brilliánsan megírt könyvét 1974-ben adták ki először. Az írót Angliában az elbeszélés nagymestereként emlegetik. Páratlan diadalmenetben hódította meg az olvasókat. A váratlan események és meglepetések jelen vannak az utolsó mondat, utolsó szaváig!

Egy könyv, amit nem tudsz letenni. Egy könyv ami tömve van, fordulatokkal, romantikával, és izgalommal, ez a: PÁRBAJ!

Na, felkelti az érdeklődést? :$

Második változat!

Diákmunka vagy Zsebpénz?

Első ránézésre természetesen a zsebpénzt választanánk, sokkal könnyebb, egyszerűbb megoldás, már ha a család megengedheti magának. Ellenben a munkavállalással nő az önérzetünk, és megtanuljuk megbecsülni a pénz értékét.

A diákmunkának is, mint mindenek megvannak az előnyei és hátrányai. Fontos tapasztalatokat szerezhetünk, amiket a későbbiekben hasznosíthatunk. Megtanulhatjuk milyen viszonyban kell  lenni a főnökkel és a kollégákkal. Sajnos a kellemetlen élmények is gyakoriak  előfordulhat, hogy nem kapjuk meg a fizetést vagy nem annyit amennyit vártunk. Valamint a munkáltatók könnyen kihasználhatják jogi ismereteink hiányát. Nem árt tudni, hogy csak 16 év felett vállalhatunk munkát, és 18 éves korig fiatal munkavállalónak számítunk tehát maximum 8 órát dolgozhatunk naponta.

Ha ezekkel már nagyjából tisztában is vagyunk, még akkor sincs könnyű dolgunk. Igaz az interneten kismillió hirdetést találhatunk, de ezeket a fővárosban vagy nagyobb településeken kínálják. Így egy magam fajta martfűinek még nehezebb a helyzete. Egy kisvárosban hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy valaki helyben találjon munkát.

A dolog másik fele pedig, hogy a gazdasági válság miatt a felnőtt munkaerőpiacon is csökkentek az állások,akkor mit várjunk mi, diákok?! Egyes vélemények szerint egy diák hamarabb beletanul egy-egy munkakörbe, mint más munkások. A példa azonban nem azt mutatja, hogy ezt a munkáltatók kihasználnák. Sok helyre úgy kerülnek diákmunkások, hogy a szüleik ott dolgoznak. Persze ha valaki nem adja fel az első buktatónál, és kitartó akkor van rá esély, hogy kap munkát. Egyszóval a helyzet nem fényes, de nem is reménytelen!

Első változat!

Sok diák számára a nyár, munkakereséssel kezdődik. Egy idő után az ember nem várhatja el a szüleitől, hogy zsebpénzt adjanak neki. Egyes családok pedig nem is engedhetik meg  maguknak.

Diákmunkát igen sok helyen reklámoznak, mint mindenek ennek is vannak előnyei és hátrányai. Fontos tapasztalatokat lehet szerezni, amik a későbbiekben még jól jöhetnek. Az ember megtanulhatja, hogy milyen viszonyban kell lenni a főnökkel és a kollégákkal. Sajnos, a kellemetlen élmények is gyakoriak. Előfordulhat, hogy nem fizetnek, vagy nem annyit amennyit megígértek. A munkáltató pedig könnyen kihasználhatja a diákok jogi ismereteinek hiányát. Nem árt tudni, hogy csak 16 év feletti diák vállalhat munkát, és 18 éves korig fiatal munkavállalónak számít, tehát maximum 8 órát dolgozhat naponta.

Ha ezekkel már nagyjából tisztában vagyunk, még akkor sincs könnyű dolgunk. Igaz az interneten kismillió hirdetést találhatunk. Manapság a szórólapozás és az úszómesteri állás a sláger. A fesztiválok szervezői pedig nyelveket beszélő egyetemistákat keresnek, de a hoszteszekre is nagyobb a kereslet nyáron. Csakhogy ezeknek a munkáknak a zömét a fővárosba vagy nagyobb településeken kínálják. Így egy magamfajta martfűinek még nehezebb a helyzete. Egy kisvárosban hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy valaki helyben találjon munkát.

A dolog másik fele pedig, hogy a gazdasági válság miatt a felnőtt munkaerőpiacon is csökkentek az állások,akkor mit várjunk mi, diákok?! Egyes vélemények szerint egy diák hamarabb beletanul egy-egy munkakörbe, mint más munkások. A példa azonban nem azt mutatja, hogy ezt a munkáltatók kihasználnák. Sok helyre úgy kerülnek diákmunkások, hogy a szüleik ott dolgoznak. Persze ha valaki nem adja fel az első buktatónál, és kitartó akkor van rá esély, hogy kap munkát. Egyszóval a helyzet nem fényes, de nem is reménytelen!